A te idődet is rabolják?

A te idődet is rabolják?

Az utóbbi időben egyre sűrűbben került szóba , mind a személyes, mind a telefonbeszélgetésekben a vállalkozói hatékonyság  legnagyobb ellensége, az időrablás problémája. Az időgazdálkodás kulcskérdés, előrehaladásunk nagymértékben függ attól, hogy megfelelő választ adunk-e rá. A téma fontosságát a bőrünkön tapasztaljuk nap, mint nap, hisz a vállalkozói lét során igyekszünk minden percünket beosztani, hogy legyen idő a vállalkozásra, a családra és jó esetben a kikapcsolódásra is. Ennek érdekében igyekszünk a határidőnaplónkba beírt időpontokhoz tartani magunkat és ez remekül működik is egészen addig, míg a környezetünk ebben együttműködő.

Honnan jött ez most elő? Különféle témákban vállalkozó, szolgáltató ismerősök egyre gyakrabban mondják, hogy az ügyfelek nem tisztelik az idejüket. Megbeszélnek valakivel egy időpontot és az illető késik, vagy el sem jön a megbeszélt találkozóra. Jó esetben kimenti magát, bár az időt ezzel már nem adja vissza, rosszabb esetben elvárja, hogy az egész további programot csúsztassuk a kedvéért. Ennek következtében, ha nem állunk a sarkunkra, borul a határidőnaplónkban gondosan megtervezett időbeosztás – és nem csak a miénk -, a végére pedig a saját magunkra szánt időnk lesz megrövidítve. Olyan ügyfelem is van, akinek mindig késett egy vendége és ezt tudván, egy idő után arra a délutánra nem vállalt be mást, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe. Az illető természetesnek vette, hogy „barátok közt” ez így működik. Másik probléma, amit gyakran tapasztalok, hogy felnőtt gyermekek nem tisztelik a szüleik idejét. Megbeszélt találkozók alatt különféle ürüggyel hívogatják a szülőt, semmibe véve ezzel a tárgyaló-, vagy beszélgetőpartnert is. Innentől fogva ez már nem magánügy, hanem alapvető etikai és kulturális kérdés.

Ezoterikus körökben tartja magát az a tévhit, hogy az a jó ember, aki mindig „segít” és feláldozza magát másokért. Spirituális csoportok egy részében elvárás, hogy a segítő önzetlenül, értsd ingyen, bármikor segítsen, adja az idejét, a tudását, mintha tevékenységének semmi köze nem lenne az üzlethez. Az „üzleti életben” pedig, céges szinten, épp az ellenkezője az elvárt magatartás, hogy a vezető tűzzel-vassal képviselje az általa vezetett szervezet érdekeit , – miközben ha vannak felettesei, – azok igényeinek is próbáljon megfelelni. A mai nap kérdése, van-e vajon az önérvényesítő képességünkre utaló adat egy születési képletben?

Vannak olyan cégek, vagy emberek, akik látványosan fejlődnek, haladnak előre, bár nekik is lehetnek olyan időszakaik, amikor hajlamosabbak szétforgácsolni az idejüket, vagy előtérbe helyezni a mások érdekeit. Egy horoszkópból viszonylag pontosan lemérhetők ezek a periódusok, amikor fokozottan kell erre ügyelni. Egy vezetőnek természetesen nem csak a cége, hanem a családja is fontos és előfordulnak érdekütközések. Mégis meg kell tanulnia meghúzni a határt és nemet mondani, tiszteletben tartva ezzel saját magát, az általa képviselt ügyet, saját és a partner idejét is. Melyek azok a vezető típusok, akiknél ez magától értetődő természetességgel működik, és mi akadályozza a siker útján mindazokat, akik minden elvárásnak meg akarnak felelni? Ideje ezen elgondolkodni.

Az elkövetkező hónapok során az időgazdálkodás problémája „benne lesz a levegőben” és vagy kidolgozzuk rá a magunk stratégiáját és igyekszünk tartani az irányt, vagy napról napra átlépünk fölötte, akkor viszont ne csodálkozzunk, ha egy centit sem haladunk előre.